2009. december 29., kedd

Analógia

Az analóg világban elkezdett kalandozásaimról írnék pár gondolatot ebben a bejegyzésben. Az analóg gép tulajdonképpen hamarabb megjelent életemben mint a digitális. Apukámnak van egy smena symbol típusú filmes gépe már kb 27 éve. Akkoriban megvásárolt hozzá minden kiegészítőt, vakut, távolságmérőt stb. Emlékeim szerint volt egy smena 8-asa is de azt nem használta és el is tűnt valahova. Szóval a smenával kezdtem fotózni, hiszen 7-8 éve nem volt még digitális gépem. A használata viszonylag egyszerű, a digitálishoz képest nagyon bonyolult. Ha az ember fel tudta mérni a távolságot akkor beállította az objektíven, (méter és láb is meg volt adva, valamint segítségként szimbólumok), aztán a záritőt, amit szintén piktogramok jelöltek (felhős, napost, nagyon felhős stb) csupán az objektív alján volt számmal feltűntetve. Számomra érdekes, hogy B azaz bulb záridő is elérhető. A blende szabályozása egyenes arányban volt a film érzékenységével azaz az objektív elején lévő kis tárcsát elforgatva tudtuk állítani a rekeszt, valamit ezzel egyidejűleg a film érzékenységét, azaz a filmhez kellett a rekeszt beállítani.

Smena Sybol 1982

Fotózás a Smena-val

Akkoriban (amikor egyetlen fényképezőgépünk a smena volt) rendezvényeken, családi képeket fotóztunk vele. Elsősorban apukám, aztán engem is egyre jobban kezdett érdekelni. A megfelelő beállításokkal nagyon szép képeket lehet(ett) vele készíteni. A kép minőségét elsősorban a film határozza meg. Régebben sok képet készített fekete-fehér filmre, aztán a színes fuji-ra esküdött. Én személy szerint a kodak-kal is meg vagyok elégedve.
Amint már írtam nem volt bonyolult kezelni, felhzúzás távbeállítás, esetleg záridő és katt. Érdekes volt számomra hogy nem felül van egy expo-gomb, hanem az objektív mellett egy kis kar. Amennyiben a távolságot nem tudta, vagy nem akarta saccolni az ember, volt hozzá egy távolságmérő amivel pontosan meg lehetett állapítani. Ebben az esetben a fotózás menete: gépet felhúz, távmérőbe belenéz, teker míg a sárga pont és a kép egymáson lesz, aztán leolvassa a távolságot, objektíven beállítja, esetleg záridő beállítás belenéz és katt. A mai digitális világban elég furán hangzik, de én szeretek nosztalgiázni, bíbelődni vele. A vakuról is említést téve egy japán sunpak sp140 volt hozzá. A gép árának majdnem kétszerésbe került akkor. Semmi autómatika, csupán egy táblázat a vaku hátoldalán hogy az adott rekeszhez és érzékenységhez milyen távolság tartozik. Viszont volt szinkronkábel, így bármilyen géppel használható. A fényereje megfelelő digitálison is kipróbáltam bevilágít egy nagyobb szobát gond nélkül.
Egyelőre nincs előhívva ill. beszkennelve képem ami a smena-val készült, de igyekszem pótolni. Térjünk át egy komolyabb analóg gépre. Maradunk keleten (smena cccp, zenit ussr), és visszalépünk az időben úgy 6 évet.

Smena és pár régi fotó

A következő gép a méltán híres Zenit egy példánya. Konkréten Zenit E, 1976-ból. A hozzáértők tudják, hogy ez már tükörreflexes, cserélhető objektíves profi gép. A tükörreflexes (SLR-Single Lens Reflex) azt jelenti hogy egy tükör és prizmák segítségével ugyanazt látjuk a keresőben ami a filmre kerül. Így nincs úgynevezett parallixis hiba mint a távmérős és átnézőkeresős gépeknél, az élességállítás is egyszerűbb. A működési elv egyszerű: a keresőbe belenézve egy ferdén elhelyezett tükrön keresztül nézünk ki az obin. Az élességet beállítva az exponálás pillanatában a tükör felcsapódik, a zár kinyílik és a megadott ideig fény kerül a filmre. A zenit esetében vízszintesen futó vászon zár van. A részletesebb leírás megtalálható a hálón, nem célom technikai dolgokkal szárítani a mondandómat.
A cserélhető objektív csodálatos dolog. Az ember maximálisan a feladatra optimalizálhatja a fotós eszközt ezzel a legjobbat hozhatja ki belőle. A zenit m42-es szabványt használ, ami szintén jó dolog, mert elég sok régi m42es obi van a használt piacon és az áruk is elég alacsony. A hozzá kapott "kit"obi a helios 44-2 ami egy az egyben Zeiss Biotar. A Carl Zeiss név meg azt hiszem ismerősen cseng minden fotózással ismerkedőnek. Az objektív fényere f/2 ami elég jó, viszont itt elég lágy. 2.8-tól viszont szép éles. A fókusztávolsága fix 58mm, ami a Nikonnál (x1.525) kb. 88 mm. Portréra ideális, elmossa a hátteret, f/4-nél már tűéles. A fókusz könnyen jár, gyorsan beállítható. Szeretem és immár 2 is van.


A zenit önkioldója működés közben. Egyszerű mechanikus szerkezet.


Fotózás a Zenit-tel
Az első zenit-emet kaptam egy kedves barátomtól ahogy azt már említettem. Sajnos a zárja elromlott, sose volt tökéletes ezért vennem kellett egyet alkatrésznek. Találtam is három darab ezresért egy tökéletest tokkal vonóval vakuval (sunpak sp 140! dobozzal!!) így hát megvettem. Ezzel még egy tekercs filmet elfényképeztem. Az eredmény a várt minőséget hozta, tökéletes képek lettek előhívás után. A legjobb a zenit-ben a keresője, ami ugye 100% os lefedettséget ad, és hatalmasnak tűnik a nikon után. Igaz nincs se fókuszkeret se mérőékes mattüveg, egy tiszta nagy üveglapnak tűnik. (Tervezem egy zenit-em mattüveg beépítését ami ha jól tudom mérőékes.) A zenit fénymérője érdekes volt számomra. Az objektív felett egy hosszúkás téglalap napelem féle méri a fényt. A gép tetején bal oldalt van egy félkörív alakú ablak, amiben van egy karikás pálca meg egy sima pálca. A téma felé fordítva a gépet a bal oldali nagyobb tárcsát addig kell forgatni, míg a karika a pálcára nem kerül. Itt leolvasva az aktuális értékeket (záridő, rekesz, az érzékenység előzőleg beállítva) a gépet beállítva lehet fényképezni. Bonyolultnak hangzik de bele lehet jönni. A fénykép készítésének menete zenit-tel: felhúz, téma felé irányít, beállítás leolvas, beállít, belenézve a keresőbe élességet állít és katt. Egy élmény vele fotózni. Szkennelek majd be képet.

Nemrégiben kaptam egy komplett fotólabort, nagyítógépet fotópapírt, tálakat, mindent csak vegyszer kell. Ha eljutok addig hogy előhívjak pár képet akkor közzéteszem. Addig is köszönöm az érdeklődést, minden jót.

Kérdésre szívesen válaszolok

üdv
gab

Még mindig pentacon

Újra itt vagyok, újabb tapasztalatokkal és képekkel. Sajnos nem sok időm volt mostanában a sok rendezvény és munka miatt, de itt vannak az ígért tesztképek a pentacon-obival. Az obival továbbra is maximálisan meg vagyok elégedve. Az élessége f5.6 nál kiváló. Amint azt már említettem makrózásra is használtam, mégpedig egy helios 44-2-vel amit szembefordítottam vele. Elképesztő nagyítása van.

Egyelőre itt van egy pár pentacon kép, hamarosan jönnek a makrók is.

üdv
gab
Nikon D40, Pentacon 135/2.8, 135mm (200mm), f5.6, 1/250s, ISO-400
Kacagó gerlék a madárházunkban. Nagyon szépek, és tényleg kacagnak.




Nikon D40, Pentacon 135/2.8, 135mm (200mm), f5.6, 1/320s, ISO-400
Birsalma csendélet a kivágott fűzfa csonkján





2009. november 3., kedd

Megérkezett


Ma végre kézhez kaptam a már korábban említett Pentacon obit. Kis mérete és nagy súlya egyből meglepett. Gondoltam, hogy egy fém-üveg obi nehéz, de hogy ennyire... A minősége kiváló. Ahogy mondani szokás van benne anyag. A blendevezérlés gyönyörűen jár, a fókusz viszont kicsit nehezebb a megszokottnál. Majd bejáratódik. A gyári tokja nagyon tetszetős és praktikus. Ahogy kivettem már raktam is rá az M42 - Nikon átalakítót és raktam is fel a d40re.
A képminőségről is szólva hozza az elvárásokat. Mivel késő volt már mikor megkaptam, egy képet csináltam, de meggyőzött. Azt hiszem most már tudom mi az a bokeh.
Az obi hozta az elvárásokat, alig várom hogy több időm legyen tesztelni. üdv


Nikon d40 + Pentacon auto 2.8/135 MC, 135mm, f/2.8, iso 400, 1/100 zárseb

2009. október 31., szombat

Pentacon

Ahogy említettem szeretnék vásárolni egy M42-es telét. Ez most be is következett, az alkudozós oldalon vettem egy Pentacon 135/2.8 -as obit. A nagy fényereje (és kis nikonon 200mm-es gyújtótáv) miatt nagyon várom. Ha minden jól megy jövő hét közepére itt lesz. Akkor beszámolok...

2009. október 20., kedd

Első benyomások...

A kis D40 karácsony után pár nappal került hozzám. Előzetesen már beszereztem egy táskát és egy 2 gb-os mem. kártyát.
A gép nagyon tetszett elsőre. Műanyag a váza, de nagyon kényelmes és nagyon kemény. Az minőség szerintem példás. Volt szerencsém kézbe fogni vásárlás előtt több konkurens modellt, és van különbség. Igaz nem sok, de van. Az akku feltöltése után kipróbáltam. Hihetetlen gyorsnak tűnt (és az is), a manuális fókusz és a cserélhető objektív szívmelengető érzéssel töltöttek el. Megható pillanat volt. Egy álmom vált valóra. Természetesen az fényképeztem ami kéznél volt, a családot. Először auto-módban, aztán szépen fokozatosan kipróbáltam mindent a használati utasítás alapos olvasása közben.
A géppel hamar kimentem a szabadba, a természetbe és hamar ki is derült a gyengesége. A kitobi. A minősége is elég olcsó hatású, de képminősége viszont kimagasló. Egyedül a gyújtótávolság tűnt kicsinek. Mint említettem a madárfotózás és természetfotózás érdekel kezdetektől, így hamar be kellett szereznem egy teleobit. Hosszas utánaolvasás és spórolás után (fél évvel a gép vásárlását követően) a választás egy Tamron 70-300 4-5.6 -ra esett. Tudom, inkább spóroljak és vegyek egy drágát...
Nekem ez kezdetnek épp jó volt. A fotózást és az állatok viselkedését lehet tanulni ezzel is. Elsőre nagyon tetszett a kitobihoz képest jó minősége. Negatívumként említhető, hogy 300mm-en már eléggé lgáy képet alkot valamint az af nem mindig 100%os és lehetne gyorsabb. Na de sok szép képet csináltam vele. Napsütés, f7.1, és manuális fókusz. Nekem ebben az összeállításban sok szép, éles és kontrasztos képet sikerült készítenem. Portréra is nagyon szeretem, elmossa szépen a hátteret. A védelem céljából került rá egy UV szűrő, amit nem mindig tartok rajta, mivel láthatóan elvesz a fényerőből.
A két obinak már kevés volt a kis táska amit még a d40 kit hezt vettem. Szerencsére kaptam egy jelentős vásárlási utalványt és azt kipótolva vettem egy hama defender 140-et. Nagyon jó minőségű nagyon praktikus táska. Variálható, jól felszeret és elég nagy. Csak pozitív dolgokat tudok róla elmondani.
A következő nagy lépés egy zenit volt. Már nézegettem a manuális fényképezés eszközeit, és mivel nekünk is volt otthon egy smena symbol távmérővel, így a vonzalom nem volt újkeletű. Szóval kaptam egy kitűnő állapotú ZENIT E típúsú fényképezőgépet egy kedves barátomtól. A kitűnő állapot elsőre volt csak olyan kitűnő. Sajnos a zárszerkezete nem volt képes a lassú záridővel megbírkózni és nem zárt a redőny rendesen. :(
A lényeg az obi. Helios 44-2. Teljsen manuális 58mm gyújtótávolság, f2 fényerő, M42 menetes. Mivel a zenittel sikerült nagyon jó képeket készítenem (2 filmet ellőttem), így nyílvánvalóvá vált hogy háziasítani kell a D40nel a Heliost. Vettem is egy adaptert (M42-Nikon). A licitálós oldalon sok van, nekem konkrétan a korrekciós lencsés változatra volt szükségem. Drágább, de van végtelen. Az első próbák jól sikerültek lenyűgözött a képminősége az obinak. Igaz csak M módban lehet használni a gépet, de kis gyakorlás után nem jelentett gondot. A nikonnak hála az élességet ugyanúgy jelzi a zöld pötty, így azzal sem volt gond. Egyedül az f2 nél jelentkező lágyság tűnt fel. De 2.8nál már hihetetlen éles és szépen mossa a hátteret. Az élesség állítást segíti hogy kisebb rekesznyílásnál el lehet tekerni egy tárcsát, hogy teljesen nyitott legyen a rekesz. Beállítom a rekeszt (f16 mondjuk napsütésben) eltekerem a tárcsát teljes nyílásra, beállítom az élességet, visssza tekerem f16ra és katt. Bonyolultnak tűnhet de pofon egyszerű. Sokat használom a mai napig is.
Ezek alapján tervezem egy tele vételét. Erről majd később...

2009. október 19., hétfő

A kezdetek...

A fotózást egy Kodak z650-nel kezdtem(kap majd egy bejegyzést, jó kis masina volt). A vételnél inspirált a 10x-es optikai zoom, mivel már akkor is gondoltam, hogy távoli dolgokat is fogok fotózni. Elsősorban a természetfotózás, azon belül a madarak. A természethez való vonzalmam már gyerekkoromban kezdődött. Sokban hozzájárult édesapám, mivel nagy természetbarát és természetjáró volt. (még megvan a 15 évvel ezelőtti természetjáró igazolványom).
Visszatérve a fotózásra. Szépen lassan megismerkedtem a géppel és a fotózással. Az igazság az, hogy még a gép vásárlása előtt "képeztem magam", rengeteget olvastam a netről. Kezdetben a makrózásban leltem nagy örömömet, mivel a kompakt gépek jó makróképességgel rendelkeznek. Ez azt jelenti hogy nagyon közelről lehet vele képeket készíteni.
Aztán a tele előnyeit kihasználva készült pár madárfotó is. A kis gép igazi erénye a kirándulásokon mutatkozott meg. Nekem az a benyomásom, hogy a napos időben készült képek valami hihetetlen minőségűek egy kompakthoz képest. A kék ég, a színek nagyon megnyerő volt. Viszont egyre jobban kijöttek a hiányosságai. Már szinte a kezdetektől hiányoltam a manuális fókuszt a gépből (ezen kívül minden testre szabható volt, ez is szerepet játszott a vásárlásnál). A másik hiányosság a lassú működés volt. Egy egy családi eseményen sok pillanatról lemaradtam a gép lassúsága miatt. Az előrelépés elengedhetetlenné vált. Elkezdtem nézelődni a tükrösök világában. Először a márka. Sok olvasgatás után a Nikon mellett döntöttem. Ugye az egyik legnagyobb múltú és jövőjű márka, egyéb előnyeit most kihagynám.
Következett a típus. Csakis újban gondolkodtam, ilyesmit nem szeretek használt cuccal kezdeni. Mivel nem vetett fel a pénz (ahogy azóta sem) valami belépő modell jöhetett szóba. Hosszas keresgélés olvasgatás és gyűjtögetés után a D40 est választottam. Először kicsit aggasztott a "csupán" 6 megapixel, de az ára kompenzálta. Utóbb kiderült, nem kevés a 6mp. Elég. A gépet nagyon megszerettem és használom azóta is. A továbbiakról később....