Analógia

Az analóg világban elkezdett kalandozásaimról írnék pár gondolatot ebben a bejegyzésben. Az analóg gép tulajdonképpen hamarabb megjelent életemben mint a digitális. Apukámnak van egy smena symbol típusú filmes gépe már kb 27 éve. Akkoriban megvásárolt hozzá minden kiegészítőt, vakut, távolságmérőt stb. Emlékeim szerint volt egy smena 8-asa is de azt nem használta és el is tűnt valahova. Szóval a smenával kezdtem fotózni, hiszen 7-8 éve nem volt még digitális gépem. A használata viszonylag egyszerű, a digitálishoz képest nagyon bonyolult. Ha az ember fel tudta mérni a távolságot akkor beállította az objektíven, (méter és láb is meg volt adva, valamint segítségként szimbólumok), aztán a záritőt, amit szintén piktogramok jelöltek (felhős, napost, nagyon felhős stb) csupán az objektív alján volt számmal feltűntetve. Számomra érdekes, hogy B azaz bulb záridő is elérhető. A blende szabályozása egyenes arányban volt a film érzékenységével azaz az objektív elején lévő kis tárcsát elforgatva tudtuk állítani a rekeszt, valamit ezzel egyidejűleg a film érzékenységét, azaz a filmhez kellett a rekeszt beállítani.

Smena Sybol 1982

Fotózás a Smena-val

Akkoriban (amikor egyetlen fényképezőgépünk a smena volt) rendezvényeken, családi képeket fotóztunk vele. Elsősorban apukám, aztán engem is egyre jobban kezdett érdekelni. A megfelelő beállításokkal nagyon szép képeket lehet(ett) vele készíteni. A kép minőségét elsősorban a film határozza meg. Régebben sok képet készített fekete-fehér filmre, aztán a színes fuji-ra esküdött. Én személy szerint a kodak-kal is meg vagyok elégedve.
Amint már írtam nem volt bonyolult kezelni, felhzúzás távbeállítás, esetleg záridő és katt. Érdekes volt számomra hogy nem felül van egy expo-gomb, hanem az objektív mellett egy kis kar. Amennyiben a távolságot nem tudta, vagy nem akarta saccolni az ember, volt hozzá egy távolságmérő amivel pontosan meg lehetett állapítani. Ebben az esetben a fotózás menete: gépet felhúz, távmérőbe belenéz, teker míg a sárga pont és a kép egymáson lesz, aztán leolvassa a távolságot, objektíven beállítja, esetleg záridő beállítás belenéz és katt. A mai digitális világban elég furán hangzik, de én szeretek nosztalgiázni, bíbelődni vele. A vakuról is említést téve egy japán sunpak sp140 volt hozzá. A gép árának majdnem kétszerésbe került akkor. Semmi autómatika, csupán egy táblázat a vaku hátoldalán hogy az adott rekeszhez és érzékenységhez milyen távolság tartozik. Viszont volt szinkronkábel, így bármilyen géppel használható. A fényereje megfelelő digitálison is kipróbáltam bevilágít egy nagyobb szobát gond nélkül.
Egyelőre nincs előhívva ill. beszkennelve képem ami a smena-val készült, de igyekszem pótolni. Térjünk át egy komolyabb analóg gépre. Maradunk keleten (smena cccp, zenit ussr), és visszalépünk az időben úgy 6 évet.

Smena és pár régi fotó

A következő gép a méltán híres Zenit egy példánya. Konkréten Zenit E, 1976-ból. A hozzáértők tudják, hogy ez már tükörreflexes, cserélhető objektíves profi gép. A tükörreflexes (SLR-Single Lens Reflex) azt jelenti hogy egy tükör és prizmák segítségével ugyanazt látjuk a keresőben ami a filmre kerül. Így nincs úgynevezett parallixis hiba mint a távmérős és átnézőkeresős gépeknél, az élességállítás is egyszerűbb. A működési elv egyszerű: a keresőbe belenézve egy ferdén elhelyezett tükrön keresztül nézünk ki az obin. Az élességet beállítva az exponálás pillanatában a tükör felcsapódik, a zár kinyílik és a megadott ideig fény kerül a filmre. A zenit esetében vízszintesen futó vászon zár van. A részletesebb leírás megtalálható a hálón, nem célom technikai dolgokkal szárítani a mondandómat.
A cserélhető objektív csodálatos dolog. Az ember maximálisan a feladatra optimalizálhatja a fotós eszközt ezzel a legjobbat hozhatja ki belőle. A zenit m42-es szabványt használ, ami szintén jó dolog, mert elég sok régi m42es obi van a használt piacon és az áruk is elég alacsony. A hozzá kapott "kit"obi a helios 44-2 ami egy az egyben Zeiss Biotar. A Carl Zeiss név meg azt hiszem ismerősen cseng minden fotózással ismerkedőnek. Az objektív fényere f/2 ami elég jó, viszont itt elég lágy. 2.8-tól viszont szép éles. A fókusztávolsága fix 58mm, ami a Nikonnál (x1.525) kb. 88 mm. Portréra ideális, elmossa a hátteret, f/4-nél már tűéles. A fókusz könnyen jár, gyorsan beállítható. Szeretem és immár 2 is van.

A zenit önkioldója működés közben. Egyszerű mechanikus szerkezet.

Fotózás a Zenit-tel
Az első zenit-emet kaptam egy kedves barátomtól ahogy azt már említettem. Sajnos a zárja elromlott, sose volt tökéletes ezért vennem kellett egyet alkatrésznek. Találtam is három darab ezresért egy tökéletest tokkal vonóval vakuval (sunpak sp 140! dobozzal!!) így hát megvettem. Ezzel még egy tekercs filmet elfényképeztem. Az eredmény a várt minőséget hozta, tökéletes képek lettek előhívás után. A legjobb a zenit-ben a keresője, ami ugye 100% os lefedettséget ad, és hatalmasnak tűnik a nikon után. Igaz nincs se fókuszkeret se mérőékes mattüveg, egy tiszta nagy üveglapnak tűnik. (Tervezem egy zenit-em mattüveg beépítését ami ha jól tudom mérőékes.) A zenit fénymérője érdekes volt számomra. Az objektív felett egy hosszúkás téglalap napelem féle méri a fényt. A gép tetején bal oldalt van egy félkörív alakú ablak, amiben van egy karikás pálca meg egy sima pálca. A téma felé fordítva a gépet a bal oldali nagyobb tárcsát addig kell forgatni, míg a karika a pálcára nem kerül. Itt leolvasva az aktuális értékeket (záridő, rekesz, az érzékenység előzőleg beállítva) a gépet beállítva lehet fényképezni. Bonyolultnak hangzik de bele lehet jönni. A fénykép készítésének menete zenit-tel: felhúz, téma felé irányít, beállítás leolvas, beállít, belenézve a keresőbe élességet állít és katt. Egy élmény vele fotózni. Szkennelek majd be képet.

Nemrégiben kaptam egy komplett fotólabort, nagyítógépet fotópapírt, tálakat, mindent csak vegyszer kell. Ha eljutok addig hogy előhívjak pár képet akkor közzéteszem. Addig is köszönöm az érdeklődést, minden jót.

Kérdésre szívesen válaszolok

üdv
gab